Fűtési keringető rendszerek 2. - A nyitott fűtési rendszer

Fűtési rendszereket bemutató három részes cikk sorozatunk második része (az előző részben a Gravitációs fűtésről írtunk).

Amikor régi házak padlására feljutunk, időnként egy fémtartályba botlunk, amiből néha cső lóg ki, néha nem is tudjuk, hogy pontosan mi célt szolgál. Ez a tartály – bármilyen egyszerűnek is tűnik – egy komplett fűtési rendszer biztonságának kulcsa lehetett. A nyitott fűtési rendszer, melyben ez a tágulási tartály kiemelt szerepet játszik, évtizedeken át a legelterjedtebb megoldásnak számított a épületek, házak fűtésében. A rendszert ma már egyre inkább kiszorítja a zárt változat, de a működési elv, az előnyök és a hátrányok ismerete nemcsak nosztalgikus, hanem tanulságos is.

Miért „nyitott” egy rendszer?

A fűtővíz melegítés során kitágul – ez természetes fizikai jelenség. A kérdés az, hová tágulhat? Egy zárt rendszerben a túlnyomást egy gumimembrános tágulási tartály vagy biztonsági szelep kezeli. A nyitott rendszerben viszont egyszerűbben oldották meg a problémát: a legmagasabb pontra, jellemzően a padlásra elhelyeztek egy nyitott tartályt, amely közvetlenül kapcsolatban áll a külvilággal, vagyis a légköri nyomással.

A víz, ahogy melegszik, tágulni kezd. Ezt a többlet térfogatot a tartály képes befogadni. Ha túlfűtés vagy üzemzavar miatt forrni kezd a víz, gőz keletkezik – ez szintén szabadon távozhat a tartályon keresztül. A rendszer így sosem lehet túlnyomásos, a gőz nem feszíti szét a csöveket, nem nyomja meg a kazánt, hanem egyszerűen "kiszellőzik".

A nyitott rendszer működése kicsit olyan, mint amikor fedő nélkül főzünk egy levest: ha túlforr, az kifut ugyan, de nem robban be, és a nyomás sem nő meg vészesen. Cserébe viszont a leves illata – és egy része – elillan. Ugyanez igaz a fűtővízre: a nyitott rendszerből a víz párolog, azaz elpárolog, idővel pótolni kell.

Egyszerűség és biztonság kéz a kézben

A nyitott fűtési rendszer előnyei között első helyen áll a biztonságos működés. Mivel nincs zárt nyomás, a rendszer gyakorlatilag „robbanásbiztos” – különösen fontos ez ott, ahol szilárd tüzelésű kazánokat használnak. Egy fatüzelésű kazán nem áll le egy gombnyomásra. Ha begyújtottunk, a folyamatot nem lehet egyszerűen visszafordítani. Ilyen esetekben életmentő lehet egy olyan rendszer, amely garantálja, hogy a forró víz ne építsen fel veszélyes mértékben nyomást. A nyitott tágulási tartály pedig ezt tökéletesen biztosítja.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy olcsó és egyszerű kialakítású. Nincs szükség nyomástartó tartályra, nincs szükség automatikus légtelenítő szelepekre vagy komolyabb szabályzórendszerre. Működik az, amit a gravitáció és a víz tágulása diktál.

Egy másik gyakorlati "előny", hogy a rendszer mondhatjuk: láthatóan "kommunikál". Ha a víz felforrt és a tartályból kifut, az többynire nem marad észrevétlen. Ha a víz szintje a tartályban csökken, azt látni lehet, meg lehet mérni.  A gyakorlatban ezt korábban a fűtőház vagy a kazán üzemeltetőjének a fűtőnek a feladata volt ellnőrizni. Ez a fajta „láthatóság” hasznos lehet egy olyan világban, ahol a túlzott automatizálás néha elrejti előlünk, hogy valami baj van.

Ahol a nyitottság hátrányt jelent

De a nyitott rendszernek árnyoldalai is vannak – és ezek nem elhanyagolhatók. A legnagyobb gondot a folyamatos levegővel való érintkezés okozza. A tartály nyitott, tehát a víz oxigénnel telítődik. Az oxigén jelenléte viszont a fűtési rendszer egyik fő ellensége: korrózióhoz vezet. Az alkatrészek rozsdásodni kezdenek, a réz csövekből rézion oldódhat ki, ami az acél radiátorokban úgynevezett pontkorróziót idézhet elő. Ez a folyamat nemcsak esztétikai probléma, hanem akár csőtöréshez vagy radiátor kilyukadásához is vezethet – nem ritkán már pár év alatt.

Továbbá, mivel a víz elpárolog, azt időről időre pótolni kell. Minden vízpótlás újabb oxigént és ásványi anyagokat juttat a rendszerbe. Ez hosszú távon iszapolódáshoz, vízkőképződéshez, sőt akár a hőcserélő eltömődéséhez is vezethet. A rendszer tehát karbantartás-igényesebb, mint zárt társa.

És még egy probléma, amit a gyakorlatban gyakran elfelejtenek: a tágulási tartályt rendszerint padláson vagy más fűtetlen helyen helyezik el. Ez azt jelenti, hogy télen kitett a fagynak a tartályban lévő víz, különösen akkor, ha nincs megfelelően szigetelve vagy temperálva. A fagyás nemcsak leállítja a keringést, de a víz tágulása miatt szét is repesztheti a tartályt. Márpedig a fűtés csúcsidőszakában senki sem örül egy padláson keletkező vizes balesetnek.

Nem illik a modern világba?

A nyitott fűtési rendszer egy másik problémája, hogy nem kompatibilis a mai modern kazánokkal. A kondenzációs kazánok, falikazánok vagy hőszivattyúk mind zárt rendszerre vannak tervezve. A gyártók előírják a minimális nyomást, és a rendszer szinte minden eleme – szabályozás, biztonságtechnika, keringetés – a zártságra épül. A nyitott rendszerrel ezek a berendezések nem csak nem működnének megfelelően, hanem károsodhatnak is.

Bár egyes megoldások – például hőcserélő beépítése – lehetővé teszik a nyitott és zárt rendszer kombinálását (különösen szilárd tüzelésű kazánnal), ezek bonyolultabbak és költségesebbek. Egy családi ház tulajdonosa sokszor inkább teljesen átáll zárt rendszerre, ha korszerűsítést tervez.

Akkor mégis kinek való?

A nyitott fűtési rendszer nem ördögtől való. Vannak helyzetek, amikor kifejezetten előnyös: például olyan házakban, ahol szilárd tüzelésű kazán üzemel, és ahol biztonsági prioritás, hogy a rendszer ne tudjon túlnyomást felépíteni. Olyan távoli helyeken lévő házakban, ahol a rendszer egyszerűsége, megbízhatósága és karbantarthatósága fontosabb, mint a legújabb technikai trendek. Olyan családoknál, akik tisztában vannak a rendszer határaival, és vállalják a felügyeletet, az időnkénti utántöltést és a padlásra való felmászást tél közepén is.

Nyitott rendszer, múlt a jelenben

A nyitott fűtési rendszer egyszerű, mint egy régi öntöttvas lábos – nem villog, nem automatizált, de teszi a dolgát. A fűtési technika világában azonban ma már egyre többen választják a nyomás alatt dolgozó zárt rendszert, ami kevesebb gondozást, nagyobb hatékonyságot és több kompatibilitást kínál a modern kazánokkal.

A nyitott rendszer mégsem eltűnt múlt: vannak helyzetek, ahol ma is van helye. És ha egy padlás sarkában megpillantjuk azt a régi kis tartályt, jusson eszünkbe: ez a fűtés biztonsági szelepe, egy korszak emléke, amikor a rendszer még „lélegzett”, és a kazán gőze nem a szelepen, hanem a padláson át távozott.

A sorozat 3. részében a zárt fűtési rendszerekkel foglalkozunk »